Szemedbe nézek, látom mocskos titkaid
Elferdített igazságok elszórt magjait.
Szemedbe nézek és látom tűztől ég,
De sosem bántott ennyire senki eddig még!
Arcodat nézem, mi oly kedves volt nekem,
Megváltoztál már, más van most velem.
Érintésed édes, de tudom, csak játszol,
Akkor is, ha kívül igazinak látszol.
Finom szavak hagyják el ismerős ajkad,
De színészkedsz drága, hisz látom rajtad!
Ugyan már, ne érints, a komolyság hiányzik,
Ez nem a rég volt szerelmem, minden hibádzik.
Az arcod ugyan az, az illatod még csábító,
Vágytól izzó égszín szemed most is lázító.De a vágy mögött a szemed ott rejti mit tettél,
Ha az ördög volt tanítód, rossz órákat vettél!
Kísértésbe estél, ne is tagadd, látom!
Ne reméld, hogy megbocsátom valaha barátom!
Eljátszottad a bizalmam, ennyi volt, vége,
Ne is keress, mert megbánod, esküszöm az égre!
Mert látom mocskos titkaid mikor a szemedbe nézek,
Nézz rám te is, és lásd, hogy ezer sebből vérzek.
De már késő bánat. Viszlát! Nem kell egy csaló,
Jajj, tudtam én, hogy a szerelem nem nekem való...
