2011. február 12., szombat

Az ördög leánya...

Úgy sétált a férfi felé
Mint maga az ördög lánya
S elvakította a férfi agyát
Csodás testének látványa.

Krém színű ruha vette
Gyönyörű testét körül
S bűnösen elmosolyodott
Mint aki valaminek örül.

Tűz szín haja lágyan omlott
Szép és kecses vállára
S vörös rúzs került telt
Pokol ízű szájára.

Smaragd szemében tükröződött
Az ígéret s a szenvedély
S minden szavában benne volt
Mit tartogathat még az éj.

Úgy simult a karjaiba
Mintha oda illene régen
S mindkét szeme úgy ragyogott
Mint a csillagok az égen.

Addig táncoltak míg a férfi
Elvesztette az eszét
A nőt akarta, s nem érdekelte
Hogy még nem tudja  a nevét.

Miután a férfi tisztességgel
Az italukat kifizette
A nő lassan kézen fogta
S az éjszakába kivezette.

Mikor aztán elég messze értek
A nő rávetette magát
S édes ízű vért szagolva
A nyakába mélyítette a fogát.

Mikor aztán jóllakottan
Letörölte szájáról a vért
Látta hogy még él a férfi
S könyörög a kegyelemért.

Percek alatt élvezettel
Elvágta a torkát
S elsétált  a sötét éjben-
Mint aki jól végezte dolgát.

Ezernyi lakat...

Könnyek szöktek gyönyörű szemébe
Majd végigfolytak bársonypuha arcán
S harag gyűlt fiatal szívébe-
Nem kínálja többé senkinek sem tálcán!

Mit ér ha önzetlen odaadod
Szerelmed, eszed, mindened?
Ha utána durván visszakapod,
Mert már megunt együtt lenni veled?

Hogyan hiheti az ember bután
Hogy a szerelem örök lehet?
Hisz könnyedén elhagy azután
Hogy hosszú ideig szeret...

Az ablaknál állt elgyötörten
S nézte a távolodó alakot
Közben csendben s eltökélten
Szívére zárt ezernyi lakatot...

2011. február 11., péntek

Vér a szerelemért...

Sírva, zokogva rogyott a földre
Égő könnyeit a kezébe törölte
Fájó szavakat a levegőbe súgott
S én megkérdeztem, miért nem vagy boldog?
Azt felelte, nincs már ki szeretett egykoron
Halálos sebbel esett el a fronton
Az ellenség önző módon elvette őt
Ezzel eltörölve-mondta-számunkra  jövőt.
Nem beszélt többet nem tudott szólni
Rengeteg könnyet láttam az arcán lefolyni
Halál a gondolat, mi eszébe jutott
Más megoldást kitalálni nem tudott.
Elővette hát a fiókból az acélt
Fejéhez fogta, s nem tévesztett célt.
Egy élettelen test, mi a padlóra rogyott
Mástól nem kapta volna meg mit tőle kapott.
Ő volt élete szerelme, a mindene
A mennyországban talán újra találkozik vele.
Reméltem ezt, mert láttam a vért-
Mi rendületlenül folyt a szerelemért...
                                                                                     2009. márc.08.