Könnyek szöktek gyönyörű szemébe
Majd végigfolytak bársonypuha arcán
S harag gyűlt fiatal szívébe-
Nem kínálja többé senkinek sem tálcán!
Mit ér ha önzetlen odaadod
Szerelmed, eszed, mindened?Ha utána durván visszakapod,
Mert már megunt együtt lenni veled?
Hogyan hiheti az ember bután
Hogy a szerelem örök lehet?
Hisz könnyedén elhagy azután
Hogy hosszú ideig szeret...
Az ablaknál állt elgyötörten
S nézte a távolodó alakot
Közben csendben s eltökélten
Szívére zárt ezernyi lakatot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése