Sírva, zokogva rogyott a földre
Égő könnyeit a kezébe törölte
Fájó szavakat a levegőbe súgott
S én megkérdeztem, miért nem vagy boldog?
Azt felelte, nincs már ki szeretett egykoron
Halálos sebbel esett el a fronton
Az ellenség önző módon elvette őt
Ezzel eltörölve-mondta-számunkra jövőt.
Nem beszélt többet nem tudott szólni
Rengeteg könnyet láttam az arcán lefolyni
Halál a gondolat, mi eszébe jutott
Más megoldást kitalálni nem tudott.
Elővette hát a fiókból az acélt
Fejéhez fogta, s nem tévesztett célt.
Egy élettelen test, mi a padlóra rogyott
Mástól nem kapta volna meg mit tőle kapott.
Ő volt élete szerelme, a mindene
A mennyországban talán újra találkozik vele.
Reméltem ezt, mert láttam a vért-
Mi rendületlenül folyt a szerelemért...
2009. márc.08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése